Gyakran esik meg velünk, emberekkel, hogy ha valamire gondolunk, legyen akár tudatos, vagy tudat alatti, akkor megjelenik egy kép a fejünkben, amit vagy megőrzünk, vagy próbálunk nem gondolni rá. Előbbinél általában jó dolgokra összpontosít az ember. Legyen az egy szép emlék, vagy egy olyan valami, amit célul tűztünk ki magunk elé! Utóbbi (amire nem akarunk gondolni) pont az előbb leírtak ellentéte. Sokan azt mondják, hogy az álmok a tudatalatti gondolatok termékei. Éppen ezért nem árt, ha pozitív gondolatokkal foglalkozunk, hiszen az előbbi sorokat figyelembe véve a gondolatok nagyban befolyásolják álmainkat. Sok könyv és irodalmi mű, valamint számos tudományos folyóirat foglalkozik az álmok jelentésével. Beszélik azt is, hogy a Föld mágneses erőterének erősödésével egyenes arányban nő az álmok intenzitása. Következő történetünk is az álmokról fog szólni, csak egy kicsit másféle módon tálalva. Szóval visszatérve a zenéhez, az előadók többsége, amikor nem vokálos zenét készít, akkor megpróbál egy számnak olyan címet adni, ami az adott zene hangulatára utal. De van, hogy a producer csak kitalál valami fantázianevet, mert jól hangzik, és figyelemfelkeltő. Hogy a Dreams esetében mennyire tudatos, vagy nem tudatos volt a kitalált név, azt nem tudni, de álom zene, az biztos!
Quench – Dreams (1993)
Az Egyesül Királyságban (UK) járunk, ahol az Infectious Records három titánja CJ Dolan, Kasey Taylor és Sean Quinn kisérletezget. A fiúknak sikerül rájönni, hogy az "álmokat" miként lehet zene formájában is megjeleníteni, ennek tökéletes példája a Dreams című számuk. Elindul a zene, és valójában tényleg olyan, mint ha egy álom venné kezdetét. Ezt alátámasztva egy letisztult, szépen megszólaló férfihang kezdi suttogni, hogy Dreams (..álmok)! Harangjáték szerű effekthangok bukkannak elő. Kissé sejtelmes világba csöppenünk. Nem tudjuk eldönteni, hogy ébren vagyunk-e vagy álmodunk. Minden estre a vizionálás beindul és kezdjük élvezni, ami velünk történik. Hogy fel akarunk-e ébredni, az jó kérdés!?
Remixek:
Quench - Dreams (Crunched Down Mix) (1993)
Lazulós house zene. Igazából semmi extra nincsen benne, de még is jó hallgatni.
(remix by Crunch)
Quench - Dreams (Crunched Up Mix) (1993)
A Crunched Down Mix ellentéte, azaz táncra fel!
(remix by Kevin Brewster-White, Terry Marks)
Quench - Dreams (Aura Mix) (1996)
Szintén jól eltalált darab, viszont kissé belassítja az "álmunkat"!
(remix by Aura)
Quench - Dreams (Tony de Vit Mix) (1996)
Tony nem sokat habozott, és csinált a Dreams-nek egy tőle megszokott Hard stílusú verziót!
Quench - Dreams '98 (Maverick's Remix) (1998)
Marco Iletschko alias Marc O'Tool és Sven "DJ Maverick" Palzer közös munkájának eredménye!
Grey szubjektív: Anno elég megszállottan gyűjtöttem a kosaras kártyákat. Aztán '96 körül átnyergeltem a professzionális zenehallgatásra és a kazetták gyűjtésére. Az ehhez szükséges indulótőkét pontosan a Jordan-kártyák értékesítéséből szereztem meg. Az első teljesen saját tökéből vásárolt műsoros kazettám Budai Techno-house Classics-ja volt. Állandóan ezt döngettük a szomszéd srác hangcuccán. Az egész anyag tetszett, de az igazi kedvencemmé a Quench - Dreams-e vált. Tényleg különleges megszólalású zene volt, könnyedén megfért benne egymás mellett a harangozás és a hipnotikus dallamvitel. Számtalanszor próbáltuk megremixelni az FT2 segítségével, de rájöttünk ezt a zenét sehogy sem lehet úgy átalakítani, hogy ne veszítsen eredeti értékéből. Én éppen ezért csak az original mixet preferálom. Talán még a közelmúltban fogant Sebastian Leger remix, ami az elviselhető hatérértéken belül mozog. Miss Shiva újraélesztette a legendát, az ehhez a változathoz készült Cosmic Gate és Sunbeam remix ismét végigtarolt a klubokon.
Classic’S Gate Vol. 8. : Quench – Dreams
Classic'S Gate Special Edition: Space-disco
Az ún. space-disco az 1970-es évek eurodisco zenéjének egyik variációja volt, ami 1977 és 1979 között élte fénykorát. A stílus eredetét a tudományos-fantasztikum témaköréhez kötik (világűr, robotok, jövő), a számok címében, a borítóterveken, szövegekben a sci-fi erősen jelen volt. A futurisztikus hangzást légies szintijátékkal, űrbéli effektekkel valamint arpeggiator-futamokkal érték el. Népszerűségében nagy szerepet játszott a Csillagok háborúja című 1977-es film világsikere: szociológusok szerint a diszkózene a jelen problémái elől való menekülés egyik formájának tekinthető, a space-disco pedig a jelen helyett a jövő felé irányította a figyelmet. Persze e zenei irányzattól eleve nem volt elvárható a különösebben magvas szöveg: a space-disco számos felvételének szövege a hagyományos diszkóslágerek szövegeinek csacskaságait helyezte át „űrmiliő”-be. Természetesen a space-disco-n belül is születtek instrumentális, illetve vokális felvételek. Az amerikai Meco például a klasszikus Star Wars-trilógia mindhárom részének John Williams által komponált zenéjét diszkósította, de a sci-fi műfaj más klasszikusainak (Superman, Star Trek, Harmadik típusú találkozások) zenéjét is feldolgozták, nem is szólva egyéb filmzenékről (pl. Óz, a csodák csodája). A francia Space repertoárján instrumentális és vokális darabok egyaránt szerepeltek, a legismertebb a Magic Fly. Számos előadó van, aki csupán alkalmilag hódolt a space-disco divatjának: például a francia Sheila & B. Devotion (Spacer), az angol Sarah Brightman (I Lost My Heart To A Starship Trooper; Love In A UFO), a német Boney M. (Nightflight To Venus) vagy az akkoriban az NSZK-ban dolgozó angol Dee D. Jackson, aki első nagylemezét (Cosmic Curves) teljes egészében a space-disco jegyében készítette. A francia szintetizátor-mágus, Cerrone egyes felvételeit ugyancsak a space-discohoz sorolják, nem beszélve az ún. egyslágeres előadók (pl. Universal Energy: Universal Energy; Supersempfft: Out of Time; Honey: Superman, Superman stb.) tevékenységéről. Még a magyar Szűcs Judit is beállt a space-disco képviselői közé az Űrdiszkó című sláger erejéig. Az irányzat egyik legnépszerűbb sztárja azonban az osztrák Ganymed volt. A diszkókban ekkor használtak először lézerfényt illetve további fényeffekteket. A futurista hatás az előadók kinézetét is meghatározta: a glam rockból kölcsönözött extravagáns elemeket ötvözték a számos korabeli space-sorozatból látott űrviselettel.
A Space-disco sound egyébként sokat merített az underground diszkóból, a korai Detroit technoból és Italo discoból. Nagyon népszerű volt Franciaországban és Németország egyes részein. Németországi elterjedésében nagy szerepe volt a Musikladen nevű zenés showműsornak, amit az NDR sugárzott. A ZDF Disco-ja is hasonlóan space disco előadókat látott vendégül. A stílus Németországból továbbterjedt Olaszországba, Görögországba, hatott az Italo disco szcénára. Dee D. Jackson révén a stílus Latin Amerikába is eljutott (Brazilia, Argentina) a hangzás. A Space disco olyan további stílusokra volt hatással, mint a P-Funk (Chic), a Canadian disco (Trans X, Lime), Italo Disco (Koto, Laserdance), vagy éppen a '90-es évek közepén beleerősítő French house (Daft Punk, Cassius, Etienne De Crecy).
Néhány meghatározó Space disco szám:
Boney M - Nightflight to Venus
Az euródiszkó hangzás meghatározó bandájának harmadik albumának címadó dala a Nightfly to Venus. Frank Farian bevállalt egy kis space disco kalandozást (noha a 10 számos LP-n olyan kotyvasz dalokat találunk, mint a Brown girl in the ring, Rivers of Babylon). Természetesen kilövés előtti visszaszámlálással kezdünk, máshogy ugyanis nem juthatnák el a távoli Vénuszra. Egy kis törzsi dobolás, majd egy kis női hangon történő Nightflight to Venus skandálás. A gitározás is beindul, majd egy torzított robothang halandzsázik valamint, az utazáshoz társul egy orgona és egy légies szinti is. Kellemes, mérsékelten slágeres.
Sheila & B. Devotion - Spacer
Ebben a számban erősen benne van az amerikai diszkóbandának, a Chic-nek a keze. Amikor felcsendül az elő taktus, egyből belénk hasít a felismerés: te ez nem az Alcazar - Crying at the discotheque-je, csak más vokállal? De de, csak ez előbb volt cirka húsz évvel. Az alap szépen kidolgozott, a funky hangulat fokozására még egy kis gitárszólót is bedobnak (kb ennyiben, na meg a szövegében tér el az említett Alcazar változat). Klasszikus.
Cerrone - Supernature
A francia szintetizátormágus epikus, 18 és fél perces alkotása a Supernature, olyan mintha egy Giorgio Moroder számot hallgatnánk végtelenítve. A basszus és a szintihangok nagyon hasonlítanak, viszont azt kell mondjam a vokál itt erősebb, mint a bajszos olasz számai esetén. Folyamatosan épül a track, abszolút nincs megállás. 13 perctől átvált chill out-ba, ahonnan gyakorlatilag gravitációmentesen lebegünk a záró taktusig.
Droids - The Force
Igazi oldskool elektrós beütésű baseline-nal startolunk, majd egy csellószerű hang nyomatja a fődallamot. Középtájban feltörünk valamilyen űrhajót, legalábbis erre utalnak a sipoló, csipogó hangok. Rafkós szerzemény, hiszen ott feszül benne végig az energia, vigyázni kell vele, jó kis darab ez is.
Meco - Star Wars: Title Theme
Már régen is léteztek pihent agyú producerek, akik más tollaival ékeskedve tettek népszerűségre szert. Ílyen Meco is, aki gyakorlatilag a Csillagok háborújának fő tételeit átdiszkósította. Kiváncsi vagyok rá, hogy a jó öreg John Williams mit szólt a boogie-woogie-hoz? Egyébként a zeneszerző iránti tisztelet érződik a szám megszólalásán (ellentétben a mai feldolgozások esetén), hiszen profin hangszerelték a cuccot, ami a Star Wars taktusok nélkül önmagában is fergeteges diszkószörnyeteg lenne.
Automat - Droid
Olyan sejtelmes hangokkal indulunk, mint anno a Kraftwerk féle Radioactivity (legalábbis ami a Minimum Maximum című dupla live válogatáscd-n található), aztán bejön egy szintitéma, ami abszolút felpörgeti a hallgatót. Ha jobban a dal mögé nézek nem kimondottan az a funky alapú diszkó track, de ettől még le lehet izzadni tőle táncoláskor. Egy kicsit elvont, de azért még hallgatható.
Space - Magic Fly
Ez is tipikusan egy olyan szám, amit senkinek sem kell bemutatni, hiszen az ezredforduló környékén újra ez folyt a csapból Andry Nalin jóvoltából. Bugyborékolásra emlékeztető hangszínnel érkezik a dallam, valamint az aláfestő szintik is szépen dolgoznak, igazi szállós hangulatot teremtenek: súlytalanok vagyunk, lebegünk, időnként beverjük a fejünket egy-egy bárányfelhőbe, de ez szerencsére túlélhető.
Dee D. Jackson - Automatic Lover
Az angol származású, de egy időre Németországban tanyát verő Dee D. Jackson Girorgio Moroder-rel közösen jegyzet száma valódi telitalálat, amit ma az igényes pop kategóriába sorolhatunk. Egy idegesítő dolgot azért felfedeztem: nem kéne ez a folytonos I'm your automatic lover férfimormogás. Állítólag a darabot a nagy Michael Cretu is remixelte (az Enigma szíve és lelke), ám ez a verzió nem volt túl sikeres, mert a vokált minimálra kurtította, míg az Automatic lover rigmus túlbúrjánzott benne.
Giorgio Moroder - The chase
Eme örökzöldet Moroder 1978-ban Alan Parker Éjféli expressz című felkavaró drámájának kísérőzenéjeként komponálta. Munkájáért többek között Oscar- és Golden Globe-díjat vehetett át. A film a török igazságszolgáltatást bírálta egy kábítószer-csempészésért elítélt amerikai fiatalember megtörtént esetén keresztül. A zene a film nélkül is megállja a helyét, különleges megszólalása és dallamvitele miatt számos producer készített belőle saját változatot.
Giorgio Moroder - From here to eternity
Igazi kétarcú szerzemény. Az 1977-es From here to eternity monoton basszusával valódi klubhímnusz hatását kelti, ám a váltáskor könnyed pop cuccá szerényül. Én ezt a részt egyszerűen mellőztem volna, node másképp gondolkoztak akkoriban, meg másra is gerjedtek (nem úgy mint a mai teljesen automatizált világban). Felejthetetlen, kihagyhatatlan klasszikus minden szempontból.
Ganymed - We like you (the way you like us)
Hogy az osztákok se szürke egerek zeneileg arra ékes bizonyiték a Ganymed nevű banda, amely a space disco era egyik legelismertebb csapata volt. Később csak Falco tudta hazájukban túlszárnyalni a népszerűségüket (csak érdekességképpen Falco is basszusgitározott egy rövid ideig a bandában). Itt is valami géphanggal startolunk, majd iszonyat húzos funky cuccot kapunk az arcunkba, a szintik is ügyesen dolgoznak, a női és férfi vokál váltogatása sem egy rossz húzás. Abszolút nemzetközi szintű produkció, nem is értem ezt még miért nem remixelte meg senki...
és a többiek...
Rockets - Space Rock
Universal Robot Band - Space Disco
Space Project - Conquest of the Stars
Chromium - Fly on UFO
Sarah Brightman - (I Lost My Heart To a) Starship Trooper
Amanda Lear - Black Holes
Laurie Marshall - Disco Spaceship
Ganymed - Saturn
Mistral - Starship 109
Giorgio Moroder - Battlestar Galactica
Plastic Bertrand - Tout Petit La Planete
Player One - Space Invaders
Sylvia Love - Extraterrestrial Lover
Kano - I'm Ready[edit]
RAH Band - Clouds Across the Moon
Song Of The Moment V. : Arthur Deep - Abstract Geometry EP.
ARTHUR DEEP - ABSTRACT GEOMETRY (PROTON MUSIC).
Bár a rovat címe Song Of The Moment, ezúttal ez mégsem fedi teljesen a valóságot: Abstract Geometry néven nem fogunk találni ezen a kiadványon zenét, amely régi kedves barátunk, az orosz Arthur Deep három nótáját fogja össze. Egy SilkWay2 című Proton-válogatás alkalmával már írtam a továbbra is gátlástalanul hülye névvel próbálkozó Arthurról, akkor a válogatás leggyengébb láncszemeként emlegettem az ott publikált Pine Square-t. Mentségemre szolgáljon ugyanakkor, hogy az a kiadvány kivételesen erős volt, és önmagában az a tény, hogy a Proton már második önálló kiadványát dobja piacra a srácnak, valamilyen minőségi garanciát mindenképpen jelent - végül is csak az egyik kedvenc kiadómról van szó...Van némi aktuális mondanivalója is annak, hogy most éppen ezt a nótát ráncigáltam elő a rengeteg megjelenés közül. Így november vége felé az ember hajlamos visszatekinteni az évre, és összehasonlítani a tavalyival, zenei téren például átgondolni, miket hallgatott egy évvel korábban, és ez miben változott az idén. Nos nálam a tavalyi évben az atmoszférikus progresszív house volt a domináns stílus, kedvenc számaim többsége nagyjából ebbe a fiktív kategóriába volt sorolható. Idén ez nem sokat változott, csupán annyit, hogy egyre inkább képbe kerültek olyan zenék, amelyekben a ritmusszekció szinte teljesen elfogyott, és maradt egyfajta gazdagon textúrázott ambient/house keverék.
Nos, ez a kiadvány is ezt a vonalat erősíti. A Prima Facie című nyitózenében gyakorlatilag lágy vonásokkal felfest egy hangulatfoszlányt Deep elvtárs, melyeket a korábbi szerzeményeinél jóval puhább ütösőkkel kísér meg. A basszus is meleg tónusú, leegyszerűsített cucc, és a minimalizmus elmondható a zene egészére- ezúttal azonban a teljesen relaxált, ambientes értelemben. A kiállás sem lesz több némi prüntyögésnél, 5:20-nál pedig pluszban egy szinuszhangszerrel maszatol tovább az előadó. Összességében nagyon kellemes, amolyan álomba ringató szerzemény, mintha valaki nagyon puha ecsetvonásokkal őszi színeket vitt volna fel egy képzeletbeli festővászonra. A Colors Of Nature egy fokkal tempósabb (ezt értsük relatívan persze) szerzemény, mélyebb ritmusokkal, amely közel hasonló arányban a szőnyegekre, textúrákra helyezi a hangsúlyt, mint a Prima Facie. Itt azonban nincs annyira elmosódva minden, élesebbek a kontúrok, a keverés is dinamikusabb lett, az ambientes jelleg helyett itt inkább a deep house-os hangzás a markáns, ettől függetlenül sokféle, konkrét dallamra itt sem érdemes számítani...:) A kiadvány záró szerzeményéről, a Pine Square-ról korábban már írtam, önmagában ígéretes zene lenne, egy igazán húzos progresszív/deep alappal, azonban kiállásnál egy annyira oda nem illő melódiát és hangszert pakol oda Arthur, ami miatt nem tudom továbbra sem igazán komolyan venni a dalt.
Hideg őszi/téli napokra, egy jó szundikáláshoz tökéletes ez a kis gyűjtemény, de hiányolok belőle egy picit több jellegzetességet. Maga a stílus, amelyet a kiadvány képvisel, viszont kétségtelenül a hozzám jelenleg legközelebb álló stílus, nevezzük bárminek is, mindenkinek ajánlom, egy kis lazítás mindenkire ráfér... 7/10. link
Classic’S Gate - Energikus Trance (NRG Trance Part 3.)
Vannak zenék, amelyeket mindenki ismer, de van egy szám, amelyet tuti, hogy nemcsak ismernek, hanem szeretnek is az emberek. Ez a zene pedig nem más mint az Energy 52 - Cafe del Mar-ja. Tucatnyi Trance Anthem válogatásalbumon ott figyel, és sikere mind a mai napig töretlen! Energy 52 klasszikusát a Three’N One projekt átirata emelte a fellegekbe. Aki az előző cikket végigbogarászta, ott pár szerzeményt már megismerhetett a 3'N 1-tól, és hallhatta, hogy tehetséges kis csapatról van szó! Azért is fontos, hogy jól körbejárjuk a témát, mert számos további, kiemelkedő remix is készült a Cafe del Mar-hoz.
Az Energy 52 - Café del Mar sztori
A szám eredetijét Wim Martens - Struggle for Pleasure címen 1983!-ban ismerhette meg a nagyközönség, melyhez elsőként az Energy 52 duó Harald Blüchel alias Cosmic Baby és Paul Schmitz-Moormann alias Kid Paul készített 1993-ban Cafe del Mar címen feldolgozást. Harald és Paul igyekezett minden tudását beleadni abba, hogy szerzeményük hitelesen visszaadja a Cafe del Mar Club nyújtotta Ibiza Balearic Feeling-et! Aztán az ezredfordulón elkészült a Minimalistix - Struggle For Pleasure-ja, amely sokkal inkább hasonlít az eredeti Wim Martens féle verzióra, mint a Cafe del Mar című feldolgozás! Rengeteg Remix is készült, főleg az Energy 52 féle számhoz, úgy hogy a következő sorok a remixeket fogják bemutatni.
Energy 52 - Café Del Mar [Kid Paul Mix] (1993)
Kid Paul kicsit techno-s, kicsit pumpálós, vidám mix-et fabrikált össze, a kornak megfelelő hangzásvilággal.
Energy 52 - Café Del Mar [Cosmic Baby's Impression Remix] (1993)
Ez és az előző verzió is az Eye Q Records színeiben jelent meg.
Cosmic Baby már jóval összetettebb remix-et hozott össze, mint szerzőtársa Paul, bár a kornak megfelelően ez a verzió is „elég egyszerű”-nek mondható. Viszont az nem elhanyagolható tényező, hogy ekkor még nem sok technikai kütyü állt a producerek rendelkezésére.
Energy 52 - Café Del Mar [Porte De Bagnolet Mix] (1993)
Szintén egy Kid Paul Remix. Ez már döfi, sokkal jobb az elődjénél! Kis morgós bevezető, hard trance-re emlékeztető pumpálás, klubos, pörgős hangulat. (remix by Ralf Hildenbeutel!)
Energy 52 - Café Del Mar [Peace Mix] (1993)
Egy kis Chill Out-os bevezető, és az a fantasztikus zongoradallam adja meg ennek a verziónak a zamatát! (Remix by Kid Paul!)
Energy 52 - Café Del Mar [Oliver Lieb Remix 1] (1997)
Eltelt négy év, és érezni az előszelét annak, hogy valami máris megváltozott a trance berkein belül. Oliver Lieb remixén már érzeni, hogy letisztul, vérbeli trance zene, és nem az a korábban megtapasztalt „kocka hangzás”! Ami nagyon elnyerte a tetszésemet, az a kiállásban található komolyzenei megoldás!
Energy 52 - Café Del Mar [Three'N One Remix] (1997)
Elérkezett az idő, hogy bemutassam minden idők legfényesebb csillagát, azaz remixét, amelyet nincs olyan elektronikus zenét szerető ember, aki ne ismerne. Ez a Cafe del Mar-hoz készült Three’N One remix! Elindul az ütem, hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy bármit is gondoltunk, bármit is ügyködünk figyelmünk kizárólag a számra összpontosul! Nem véletlen, hiszen tökéletesen felépített és „megreformált” verzióval van dolgunk. A Three’N One duó ezzel az OMG Remix-szel, mintegy munkásságát megkoronázva teszi fel az „i”-re a pontot!
Energy 52 - Café Del Mar [Nalin & Kane Remix] (1998)
Beach hangulatot árasztó alkotás, gyönyörű intro-val megfűszerezve!
Van, aki az előbbi remixnél is jobbnak tartja.
Energy 52 - Café Del Mar [Humate Remix] (2002)
Varázslatos bevezetővel indít. Lazulós, tengerparton üldögélős zene.
Energy 52 - Café Del Mar [John '00' Fleming Remix] (2002)
JOOF, a psytrance nagymester egyedi hangzású verziója. Úgy látszik a Three’N One-os kiállás John-t is magával ragadta!
Energy 52 - Café Del Mar [Marco V Remix] (2002)
Zúzós, Tech Trance-es, de szépen felépített Rmx.
Energy 52 - Café Del Mar [Michael Woods Remix] (2003)
Chill out a javából, hogy amikor szabadidőnk engedi, részesei lehessünk egy „ibizai nyaralásnak”.
Energy 52 - Café Del Mar [Hybrid's Time Traveller Remix] (2003)
Hibrid zene Hybrid módra, azaz break trance stílusra átformált darab!
Minimalistix - Struggle For Pleasure [Filterheadz Remix] (2000)
Nem trance zene, de nagyon szép. Nyugis, elgondolkodtató, deep-es hangzása miatt tudom ajánlani annak, aki a külvilágot ki akarja zárni egy kis időre az életéből, és átadni magát a zene varázsának!
Minimalistix - Struggle For Pleasure [FTW Remix] (2000)
Igazi klub-os, "Mega Voices" Remix! A hangerőt feltekerve is gyönyörűen szól!
Sound Elements Part 5.: a pörgős produkciók adása
@tti barátom se sokat tétlenkedik szabadidejében, hiszen heti munkája van rádióműsorával kapcsolatban. Ezúttal nem volt igazán szószátyár legújabb mixével kapcsolatban. Persze a beválogatott zenék magukért beszélnek!
"Az ötödik Sound Elements egy nagyon energikus adás lett, tele gyors, ritmusos, ütős produkciókkal olyan lemezlovasoktól mint Giuseppe Ottiavani, Carlo Resort, Activa, Sean Tyas, Tom Colontonio és még sokan mások. Bizonyára tetszeni fog. Jó zenehallgatást!" Szerk.: Úgy néz ki a tél közeledtével mindenki egyre pörgősebb szetteket készít. Legalább nem kell akkora fűtésszámlát fizetni :-D
Sound Elements Part 5 mixed by @tti
Tracklist:
1. Sulaco - Realm Of Infinity (Original Mix)
2. Giuseppe Ottiavani feat Faith - Fallen (Original Mix)
3. Carlo Resoort - Sun Burst (Original Mix)
4. Gary Maguire - Standing Still (Original Mix)
5. Activa - Transmission (Original Mix) Sound Element Of The Show
6. Ronald De Foe - Rugged 2009
7. Sean Tyas - I Remember Now (Push Remix)
8. DNS Project - Clear Shine (Original Mix)
9. Tom Colontonio - Lifetime Connection (John O'Callaghan Remix)
10. Ehren Stowers - A40 (Original Mix)
Link
Ha tetszett az adás akkor szavazz @tti-ra ITT.
Float away 004: pumpáló energiabomba
Azt hiszem nem vallok szégyent a Float away legújabb epizódjával sem. Hű maradtam az általam favorizált lassabb, epikusabb dolgokhoz, de a végére egy kicsit jobban felpörög a mix, mint a korábbi részek esetében. Nos Activa zongorás introjával vágunk neki az egyórás utazásnak, majd a Take it all away Schössow átirata biztosít minket abban, hogy JOC nemcsak puskaropogás gyorsaságú számok mestere. Ezúttal a nyávogós Big Sky Audrey G. hangja is elviselhető. Mat Zo a legfényesebben ragyogó tálentum trance egén, a beszédes című Nuclear fuison-jét Rex Mundi vette epikusabbra, progosabbra. A Poshout kellemes meglepetést okoz a Fallen world-del. A vokális gyönyör Cid INC zúzós house-ába torkolik (mellesleg harmóniában szól a két zene). Super 8-ék Irufushi-ját ezúttal Ashley Wallbridge légiesítette, Vadim Soloviev dallamot nyúlt valahonnan, de még ennek tudatában is nagyot alkotott (az az iszonyat húzós baseline!). Martin Roth és a Bartlett tesók közösködése Ramiro Puente miatt marad emlékezetes, a fiatal tehetség már egy Smart Apes remix kapcsán jelezte, hogy tör felfelé, mint Balfon a büdösvíz. Andy Tau hozza a kötelezőt, a Moonbeam-es fiúk ezúttal nem kerülhették el a beválogatást, hála a First night-nak, ami egy igazán tökös darab lett. Más nem marad, mint letöltésre fel. Jó hallgatózást!
Greyloop - Float away 004 @ TranceParadise.FM 2009.11.04.
Tracklist:
1. Activa - Minute one
2. John O'Callaghan ft Audrey Gallagher - Take it all away (Marcus Schössow Nu Prog remix)
3. Mat Zo - Nuclear fusion (Rex Mundi remix)
4. Poshout ft Victoria Raznyh - Fallen world
5. Cid INC - Point out
6. Super8 & Tab - Irufushi (Ashley Wallbridge Remix)
7. Vadim Soloviev - GMT+3
8. Martin Roth & Bartlett Bros - Losing gravity (Ramiro Puente rabbit chaser remix)
9. Andy Tau - Falling
10. Moonbeam ft Blackfeel White - First night (Evolution remix)
Link RS Link Zippy
Planetarium Sampler 2 : a nagy hazai progresszív körkép
A FREEE Magazin anno az angol magazinok mintájára cd-melléklettel látta el aktuális számait. A sorozat anno a True Sounds of FREEE Vol.1-el kezdődött, majd jónéhány tényleg értékes CD-t vehettek kezükbe az olvasók. Már az előző Julez interjúban szőrmentén esett szó az első Planetarium Sampler-ről (amit egy korábbi bejegyzésemben már értékeltem). Ezúttal a 2003. júniusi FREEE mellékleteként megjelent Planetarium Sampler 2-őt vettem górcső alá. Míg az első résznél tudtuk, hogy Julez volt a felelős a zenék válogatásáért, mixeléséért, addig itt a mix készítőjének neve feltűntelen maradt. Az intro után egyből Duel aka Szabó Attila sejtelmes prog bombája kezdi a minőségi szórakoztatást. Érkezik Malik (aka Dj Clark), aki megmutatja, hogy producerként sem utolsó. A Dark rhythm nem hazudtolja meg a nevét, igazi sötét, funky elemekkel megküldött, tribal house muzsika (a továbbdarkosítási munkálatokat Carlos Cartina vállalta magára). Julez barátunk itt is felbukkan, ezúttal a Pappa, Gilbey páros Autoporno-ját szedi ráncba, isteni effektekkel és hangokkal tompítva az eredeti darab agresszív hangzását. Ismét Clark-on a sor. A Basement frequencies mélye valóban az alagsorig hatolnak kellőképpen felcsavart hangerő esetén. A remixer itt a Sumsonic-os Darko volt, aki a védjegyévé vált hangzást hozta el egy szám erejéig. De Loren és Colors Nanga-ja sem a könnyedebb tribalok közül való, igazi hipnotizáló darab. Mannel azért dolgozott a track-en rendesen, tessék csak meghallgatni a kiállást. Egy ismerős szám furcsa köntösben: mondhatnánk Karányi Dallam-ának Fever remixére. Azért azt nem árt megemlíteni, hogy ehhez a változathoz készült videóklip, szóval a döntéshozókat is meggyőzte a remake egyedi megszólalása, ami egyébként olyan mintha ringatóznánk egy tavon fel s alá. Malik ezúttal remixer-ként nyújt felejthetetlent. Mannel Mainen-jét olyan mélyekkel küldte meg, amivel akár törésteszt alá vonhatjuk nagyszüleink kedvenc kristálypohár készletét. Amit nem értek, ha így tud Károlyunk, miért nem sikerült kitörnie a kvázi ismeretlenségből!? Na jah, vannak így páran a magyar ugaron. Duel ősklasszikusa a Phasing test ezúttal Darkdriver remixben bukkan fel, amiből én személy szerint hiányolom az eredeti dallamot, helyette kapunk veretést ezerrel. A Sapkás is jelzi, hogy tud ő, ha akar: a Paul Rogers-szel közös Deeper magasan kiemelkedik a többi track közül húzós, összetéveszthetetlen basszusával, szétágazó dallamával. A végére még marad a sötét hangzásvilágból, Carlos Cortina egy Mariana-ároknyi mélységet zúgat a nyakunkba, a Killahurtz formáció sem gatyázott a Chemical shift átheggesztésekor, ők is a ritmusszekció és effektek összhangjára helyezték a hangsúlyt (asszem ebből a Julez remix magasan viszi a pálmát). Az Outro keretbe foglalja az utazást. Összességében megsüvegelendő zenéket hallunk magyar producerek tollából. Talán kicsit egysíkú lett az anyag, több dallamot is elbírt volna a cucc, node necsak a hibát keressük. Jó kis mix, mindenkinek ajánlom a figyelmébe.
VA - Planetarium Sampler 02
Label: Planetarium Recordings
Katalógus szám: Freee Magazin, 2003. 06.
Ország: Magyarország:
Megjelent: 2003. június
Stílus: Progressive House, Deep House, Tech House
Tracklist:
1a. Intro (1:06)
1b. Duel - Phasing Test (Acapella)
2. Duel - Colony (6:56)
3 Malik - Dark Rhythm (Carlos Cortina Remix) (6:41)
4. Finger Fest Inc - Autoporno (Julez Rmx) (5:34)
5. Malik - Basement Frequencies (Darko Remix) (3:59)
6. De Loren & Colors - Nanga (Mannel Remix) (6:41)
7. Karányi - Dallam (Fever's Lazy Monday Main Mix) (6:56)
8. Mannel - Maien (Malik Rmx) (6:57)
9. Duel - Phasing Test (Darkdriver Remix) (7:25)
10. Paul Rogers & Tommyboy - Deeper (Mannel Remix) (6:37)
11. Carlos Cortina - E.T. Underground (7:30)
12. Sleepfreaks - Chemical Shift (Killahurtz Remix) (5:42)
13. Outro (0:48)
Link
